A méltán híres Walt Disney-klasszikusoktól még egy játékot se mutattam be. Itt van már az ideje.

Ezt a játékot is nagyon sokan kérték tőlem (az Oroszlánkirályt úgyszintén), ezért most teljesítem az ő kérésüket is. Mindamellett az Aladdint én is igen szerettem, végig is játszottam sokszor. A fejlesztők egész ügyesen összehozták Agrabát és a pályákat is, pár baromságot azért persze ők is elkövettek, mindamellett az Aladdin játék remekül passzol a rajzfilmhez. (A később készített Aladdin rajzfilmsorozathoz nincs köze, csak az első rajzfilm eseményeire szorítkozik - Jafar itt nem tér vissza)

Alapjában véve kellemes kis játék, remekül visszajött belőle a rajzfilmhangulat. Nem fröcsög a több liter vér, nincs Kell a Dutyi grafikája, ennek ellenére sikeres és élvezhető játék. Különösen mivel van benne legális csalás a szőnyegezős pályán - ha felszedsz a pálya végéig 3 életet, és meghalsz, előlről kezded a pályát, miközben minden felvett élet visszakerül a pályára. Ezzel 9 életig simán lehet csalni, a drágakövekkel úgyszintén.

A játék elindítható modern operációs rendszerek alatt is DOS emulátorral.

Alig pár hónapja, 2011 februárjában egy igen-igen jó és kedves ismerősöm üzenetet küldött a Lambda főhadiszállásra, miszerint a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem nagy lélegzettel kiírt egy érdekesnek ígérkező pályázatot játékkészítésre, és mivel tudja, hogy nekem vannak holmi játékfejlesztői ambícióim, esetleg indulhatnék nevezősként ezen a pályázaton. Íme, itt közlöm a pályázat ismertetőjét szóról szóra copypastázva:

Egyedülálló országos játéktervezési, játékfejlesztési pályázat!
Nyerj 2.000.000 Forintot játékötleteddel!

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kreatív játéktervezési pályázatot hirdet 1359 cm³ - Agyalj rajta!  címmel az Országos Főépítészi Iroda támogatásával. A pályázat elnevezése nem véletlen, hiszen a fenti szám épp az emberi agy térfogata, egyben a pályázatra beadandó játéktárgyak maximális mérete. Emellett okostelefonra, valamint táblagépre tervezett játékszoftverekkel is lehet pályázni.

A hiánypótló tematikájú kiírás célja olyan új játékok tervezése/fejlesztése, amelyek kreatív kihívást jelentenek, ugyanakkor szórakoztatnak, jókedvre hangolnak és elgondolkodtatnak. Közvetítik a játék örömét, a szabályok betartásával gondolkodásra, új megoldások keresésére inspirálnak, közös élményt teremtenek.

A MOME line - design műhely kiírói közreműködésével és a hg.hu médiapartneri támogatásával létrejött pályázatra olyan terveket várnak, amelyek mindennapi életünk részévé válhatnak, könnyen hordozhatók, és magukban rejtik a sorozatgyártás lehetőségét is.

A kiírók olyan még nem publikált, kreatív, logikai, készségfejlesztő játékokat várnak, amelyek méretei az emberi agy átlagos térfogatát - 1359 cm³ - nem haladják meg; emellett olyan számítógépes játék mobil alkalmazások is beküldhetőek, melyeket okostelefonra vagy táblagépre fejlesztettek.

A pályázat szakmai zsűrije:

Rubik Ernő, építész - a zsűri elnöke
Kopek Gábor, fotográfus, médiaművész
Turányi Gábor, építész
Dr. Freund Tamás, agykutató
Kelle Antal Artformer, képzőművész
Tóth Krisztián, vezérigazgató/kreatívigazgató
Fabricius Gábor, kreatív

Nos, amint azt tudjátok, nekem egészen véletlenül van egy ilyen munkám, amit magam csináltam - a Supaplex 2: The Master Computer nevű játék, ami az ugyancsak híres 1991-es Supaplex befejezéseként (sequel) készült el. A pályázaton a részvétel díjmentes volt, úgyhogy bízvást be is neveztem a Supaplex 2-vel, hiszen mindenben megfelelt a követelményeknek: logikai, készségfejlesztő, sokszorosításra is alkalmas, a mérete 1 mega sincs, kreatív kihívást jelent, satöbbi satöbbi. Nem fűztem túlzott reményeket a játékhoz, tekintve hogy nagyon jól ismerem a mai játékpiacot és a kínálatot, de azért beneveztem. Amint az várható volt, nem nyertem meg sajna-bajna a 2 milliót, de ez egyáltalán nem a Supaplex 2 hibája volt, sokkal inkább a pályázat elképesztő ellentmondásai és a zsűritagok komplett hozzá nem értése. A díjátadóról szóló anyaghoz és a 3 nyertes játék koncepciójának bemutatásához mindenesetre hozzájutottam, így el tudtam olvasni a zsűri gondolatait, valamint a nyertes játékok leírását is. Néhány helyen olyan fokú dilettanciával találkoztam, hogy kis híján röhögőgörcsben törtem ki. Ilyen jópofaságot illetlenség volna csak magamnak tartogatni, úgyhogy megosztom veletek is a díjátadóról készült riportot.

Három győztest hirdettek csütörtökön, május 11-én az 1359 cm³ - Agyalj rajta! játéktervezési pályázaton, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem auditóriumában. Az Országos Főépítészi Iroda támogatásával megrendezett pályázat kétmillió forintos fődíját a Rubik Ernő vezette zsűri döntése alapján a Build&Lead, egy táblagépekre fejlesztett különleges közösségépítő stratégiai játék kapta. A MOME és a hg.hu 400-400 ezer forintos különdíjakat adott át, előbbi a Tactile nevű fejlesztésnek járt, az utóbbi az AXYZ kártyajátéknak.
„Hopp, megettél! Konkrétan.” Magunk sem gondoltuk volna, hogy Rubik Ernő erre képes, de csupa jószándéktól vezérelve felfalta Tóth Krisztiánt, a Carnation vezetőjét az Agyalj rajta! zsűrizésén, két nappal a díjátadó előtt. Az ominózus eset idején egymás ellen játszottak a Build&Lead-del, amiről azonban még egyikőjük sem sejthette, hogy csakhamar a pályázat nyertesének nyilvánítják. Vagy talán mégis: a döntőbe került 19 játék között ugyanis hamar kialakult az a szűk mezőny, amely valóban foglalkoztatta a zsűritagokat – igaz, teljesen különböző okokból. Volt, amelyiknél a gondosan tervezett, tetszetős külalak, másutt a játékszabályok furcsasága kötötte le a figyelmet, de akadtak olyanok is, ahol mindezzel együtt kevésnek bizonyult a szándék.

Hát igen, elsősorban látni való, hogy azt nézték, minél „korszerűbb” masinára tervezzék meg a játékot, ez benne volt a pályázati leírásban is, hogy  nem lehet 1359 cm³-nél nagyobb terjedelmű maga a játék, vagy a gépezet, amin a játékot futtatni lehetett. Azaz a pályázóknak elsősorban olyasmikben kellett gondolkodnia, mint iPad, tabletgép, okostelefon, és más hasonló ketyerék. Pont olyan ketyerék, amik NEM játékra lettek kitalálva, én kifejezetten nevetséges és bugyuta ötletnek tartom az ilyen eszközökre való bazírozást játékfejlesztésnél. Az rendben van, hogy a tetrisz meg ilyen alap kártyajátékok elműködnek rajta, de se a mérete, se a teherbírása, se a felépítése nem teszi lehetővé, hogy mindenféle hatalmas hangvételű játékokat fejlesszenek iPadre, okostelefonra meg tabletmasinára – például FPS játékokat. Ezek a gépek nem erre születtek, nézzünk szembe a tényekkel. Aki játszani akar, vagy PC-t, vagy konzolt fog venni. Ezek persze méretben nagyobbak voltak mint 1359 cm³, egyszóval a fejlesztőpiac 95%-át egyszerűen lesöpörték a pályázatról (hogy a palmtop meg a ma divatos hajszálvékony notebook-ok kisebbek 1359 köbcentinél, az meg szimplán nem érdekelte a zsűrit). Értem én, hogy feltalálták ezeket az okosteldzsókat meg tabletgépeket, ha másra nem, parasztvakításra nagyszerűek, és hogy bazinagy most az okosteldzsós és tabletgépes lobbi, hogy ezeket a vackokat minél többen megvegyék, de miért kell még egy viszonylag értelmes pályázatból is reklámhordozót csinálni???

 „A játék szempontjából nem vagyunk nagyhatalom, kivéve egy speciális területet: a sakkot” – élcelődik Rubik Ernő a díjátadó előtti interjú alatt. „A játék egyre inkább csak globális piacon értékesül, a mai technológiák csak nagy példányszámú gyártással teszik lehetővé azt a bekerülési árat, ami piacképes terméket eredményez. A magyar pedig nem nagy piac.”

Rubik Ernő jókora ökörséget mondott. Az egyetlen jó sakkozónk tudomásom szerint Lékó Péter, és bár remekelt már számos alkalommal, a közelébe nincs Kaszparovnak, aki anno a legmodernebb sakkszámítógépet is elverte (másodjára már nem tudta,de akkor is). A szovjetek voltak kiemelkedő sakk-tehetségek, a világbajnokok jelentős része onnét került ki, a magyarok legjobb esetben középmezőnyben vannak. A globális piacról pedig kár vitázni, amikor minden második játékrajongó letorrentezi a neki tetsző játékot, a játékpiaccal kapcsolatos cikkek nagyobb százalékát pedig az teszi ki, hogy a jogvédők folyvást cirkuszolnak a kalózkodás miatt. Amúgy pedig tudok számos magyar világsikerről is, ilyen az Imperium Galactica sorozat és a Haegemonia. Ezeket vajh miért nem tabletgépre készítettek? Miért kell a PC rendszerű gépekre úgy tekinteni mint a Sátán műveire? Ha PC nem lenne, akkor drágalátos tabletgép se volna...

Az indulók jelentős része mintha számolt volna ezzel; a prototípus elkészítéséig eljutott 19 pályázat egy része speciális körülményekre vagy célcsoportoknak szánt játék. Nagy Diána Kreatigrise 2,5 éves kortól használható, és a tervező külön figyelmet fordított a speciális szükségletű gyerekekre. A kicsit a Commodore 64 játékaira hajazó Trash Hero afféle oktató-nevelő szándékkal a szelektív hulladékgyűjtés fontosságára hívja fel a figyelmet, ugyancsak a gyerekeket célozva meg. Samu Bence rendkívül látványos és innovatív „hangszer-szoftvere” ezzel szemben éppúgy inkább felnőtt-játék, mint a Tervhivatal nagy odafigyeléssel elkészített, szépséges térkirakója.

No ez aztán érdekes. A pályázati feltételek közt – ha a memóriám nem csal – az szerepelt, hogy minél szélesebb kör számára készüljön a játék, és minél nagyobb közösség számára legyen érthető és élvezhető. Errefel a bejutott 19 pályázat mind speciális célcsoportnak meg egy-egy szűk individumnak szól. Ha ebből indulunk ki, akkor mind a 19 érvénytelen kellene hogy legyen, hisz nem egyezik az eredetileg felállított pályázati szabályrendszerrel, arról nem is szólva, hogyha egy szűk közösséget célzunk meg egy játékkal, fölösleges utána ajvékolni amiatt hogy nem nagy a felvevőpiac. Pláne akkor, ha nem PC-re vagy valami népszerű konzolra készítik. Naná hogy kicsi lesz a felvevőpiac. Ilyen is ritkán van – egy pályázat ellentmondásba keveredik saját magával. Az is a szabályok közt szerepelt, hogy a koncepció legyen egyedi, és most mit olvasok? A Kreatigris nevű fejlesztmény „kicsit” egy Commodore 64 játékra hajaz! Azt se igazán értem, miért 2 és fél éveseket kell a szelektív hulladékgyűjtésre tanítani, amikor még magát a „hulladék” szót se tudják értelmezni. Na mindegy.
 
Amikor ebben a témakörben valami előkerül, az mindig valamilyen ötletre támaszkodik. Ezeknek az ötleteknek egy része hasonlít egy ismerős dologra, ami nem azért van, mert valaki tesztelni akarja a zsűrit, hanem mert jellemző módon az emberek nagy része újra feltalálja ugyanazokat a dolgokat” – jegyzi meg Rubik Ernő. „Ha pechünk van, akkor a feltalált dolog már létezik. Ez nem vesz el a dolog öröméből, sőt, az értékéből sem a szónak a szellemi produkcióra vonatkozó értelmében. A realizálható érték lehetőségéből viszont igen.”

Ennél durvább ellentmondással már rég nem találkoztam. Az ötleteknek egy része nem azért hasonlít egy korábban megvalósított ötletre, mert a fejlesztő lekopizott mást, hanem mert az emberek újra feltalálják ugyanazokat a dolgokat! Kedvenc duma, ja ja. „Nem lopott, csak nincs kifizetve”. Akkor ezzel az erővel a Supaplex 2 – The Master Computer is simán lehetett volna élmezőnyös, hisz én csak újra feltaláltam a műfajt ugye. Lehet mondani hogy a Supaplex-ről koppintottam, ami megint csak hatalmas baromság (de azért szórakoztat), mivel nem koppintottam, hanem befejezést készítettem (gyengébbek kedvéért sequel-t). A kopizás és a folytatás készítése közt van némi különbség. Akkor ennyi erővel a Spear: End of Destiny kopizza a Wolfenstein 3D-t, vagy a Doom 2 kopizza a Doom-ot. Vagy a Half-life 2 kopizza az első részt. És ilyen hozzá nem értő sültbohócokat alkalmaztak zsűritagnak? Nevetnem kell. A realizálható érték észrevételéhez pedig esetleg játszani is kéne a játékkal, nem pedig vetni rá egy pillantást és visszadobni. Mit szólnátok hozzá, ha én is így csinálnám a játékbemutatókat? Megnézem a játék borítóját, esetleg egy ötperces videót a jewtube-n, és kijelenteném nagy garral, hogy a játék jó vagy rossz. Mennyire lehet komolyan venni egy ilyen értékelést?

Bár a virtuális játékok száma jóval alacsonyabb volt a döntősök között, alapvetően ez a terület tudott újdonságokat mutatni a zsűrinek. A tárgyjátékoknál a szerencsés kivételek közé tartoznak azok, amelyek egy hagyományos, ismert metódust tudtak néhány új ötlettel egyedivé tenni. Ilyen a hg.hu különdíjával elismert AXYZ, Domán Rajmund és Sáfrány Attila munkája, amely átlátszó polimerkártyákkal a klasszikus kártyajátékokat kimozdítja a megszokott síkból, és az egyes lapok egymásra helyezésével hoz létre újszerű játékszituációt. Rajmund a díjátadón elárulta a tervezés két kulcsmondatát: a játék legyen annyira érdekes, hogy aki meglátja, kézbe vegye az asztalról, és különösebb magyarázat nélkül is kiderüljön, mire lehet használni. Az eredeti ötlet mellett a prototípus igényes kivitelezése is nagy szerepet játszott abban, hogy a zsűri és a hg.hu ezt választották különdíjasnak.

A virtuális játékok száma azért volt jóval alacsonyabb, mert épeszű programozó nem tabletgépre meg okostelefonra meg más ilyen pótszerre fejleszt, hanem PC-re vagy konzolra. De ha már itt tartunk én is egy hagyományos, ismert metódust turbóztam fel, szóval itt megint ellentmond a pályázat saját magának. Ahhoz pedig, hogy kitapasztaljuk, hogy működik egy virtuális játék, el kéne olvasni a nyomorult súgóját, azért van. De vetettem egy pillantást az AXYZ-re – no, ebben valóban van némi egyediség, attól eltekintve, hogy gyakorlatilag olyan, mint a Welltris nevű játék (háromdimenziós tetrisz, ahol egy kútba kell a téridomokat hajigálni), csak épp papírformában. Mindenesetre ennek a játéknak lehet jövője.

A MOME különdíjasának működése ugyancsak lenyűgözte a zsűrit. Kiss Bence Ádám (a hg.hu Design Awardra is jelölt BUG alkotója) és Nagy Ágoston munkája, a Tactile a táblagépek kijelzője által felismerhető kockakészlet, amely átmenetet teremt a hagyományos társasjátékok és a virtuális térben, a képernyőn zajló tevékenységek között – szakkifejezéssel tangible user interface, azaz TUI. Az egyszerű alapötlet mögött a kivitelezés az igazi bravúr, ugyanis a tabletképernyőkkel csak meghatározott anyagok képesek interakciót létrehozni, meghatározott kondíciókkal. Mint a prezentációból kiderült, ez nem kevés fejtörést okozott a körömlakkot és alufóliát is bevető feltalálóknak. A hasonló, apptivity típusú megoldások ezekben a hónapokban kerülnek a nemzetközi piacra, így az ötlet a két fejlesztő szándékának és a workshopon hallott tanácsoknak megfelelően egyértelműen a legfrissebb trendekkel tart lépést – és számtalan lehetőséget rejt magában.

Pontosan ezért nem fog széles körben elterjedni a játék, mert tabletgépre lett programozva, és senki nem fog a hülye boltba rohanni táblagépért csak azért, hogy játsszon ezzel a játékkal. Őszintén, én egy olyan embert se ismerek, akinek égető szüksége lett volna tabletgépre, és nem csak natív jaszkarizásból vásárolt egyet. Az úgy már mindjárt más lenne, ha leprogramozták volna PC-re először, ne adj’Isten konzolra, és UTÁNA programozták volna át táblagépre. Ráadásul hagyományos számítógépre feleannyi időt nem igényelt volna a leprogramozása. Ha majd elérhető lesz PC-re, kipróbálom, de addig messziről, ferde szemmel pislogok rá.

A fődíjas Build&Lead, az erLab-alapító Sárosi Róbert és két kollégája (Kundra László és Bikki Péter) munkája, ugyancsak nem mindennapi ötleten alapul. A fejlesztőket a közösségek működése és motiválása izgatta, ebből kiindulva hoztak létre táblagép-játékot. A játéktér egy, a voronoi sokszögek geometriáján alapuló és leginkább sejtcellákra hasonlító, mindig változó felület, ezen lehet a saját csoport tagjainak motiválásával (simogatásával) terjeszkedni, különféle stratégiát alkalmazva, odafigyelve a fel-felbukkanó akadályokra és segítő elemekre. Sárosi Róbert szavaiból a díjátadón kiderült: a rövid határidő alatt a csapat rendkívül komoly programozási és matematikai problémákat oldott meg, többek között a szomszédos elemek közötti interakcióra vagy a voronoi-diagram megjelenésére vonatkozóan. A végeredmény valóban meggyőző, a csoportosan és szoliter játékként is használható Build&Lead a zsűri értékelése szerint voltaképpen piackész termék – a fejlesztőknek azonban itt is számos ötletük van a továbbvitelére.

Természetesen a fődíjas mi más lehetett volna, mint egy táblagépes játék! No de nézzük magát ezt a Build&Lead-et. Így első ránézésre nekem egyből a Dune 2 felszíntérképe és a Tristania3D templomi mozaiküvegei ugrottak be. Aztán ahogy olvastam, egyre biztosabb voltam benne, hogy ez afféle táblagépes Dune 2 bázisok, tankok, és szórakozás nélkül. Nem tűnik különösebben látványosnak, ennél még a Supaplex 2 is több színt használt fel, és újra csak azt tudom mondani, ha nem lett volna ez az idióta feltétel, hogy márpedig PC-re nem lehet fejleszteni, nem nem nem és nem, akkor feleennyi vesződéssel is létre lehetett volna hozni ezt a szoftvert. Érdeklődéssel figyelem, mekkora sikere lesz, és ha kijön PC-re, esetleg be is mutatom. Tudom hogy a PC az ördög műve, de egyetlen játék kedvéért se vagyok többszázezerért táblatapigépet vásárolni.

A pályázat az indulók nagy számát tekintve visszaigazolta az elvárásokat – mondta Barcza Dániel, a MOME Design Intézetének igazgatója a díjátadón. A zsűritagok szavaiból azonban az derült ki, hogy még a döntőbe került alkotások prezentációján is érezni lehetett a gyakorlatlanságot (ez a díjátadóra már nem volt így). Rubik Ernő lapunknak azt is megjegyezte: számára csalódás volt, hogy az első fordulóból továbbjutott indulók közül sokan nem használták ki az „intervallumot” arra, hogy munkájukat továbbfejlesszék.
 
Nos kedves zsűritagok, szembesültetek egy igen nagy alapigazsággal: Ha valaki 3 hónap alatt akar játékot fejleszteni, akkor az olyan is lesz. A Supaplex 2 – The Master Computer nem véletlenül lett ilyen jó; nem 3 hónapot, de 3 évet szántam csak magára a játékra, és még most is azon filózok, hogy lehetne a modern oprendszerek alatt futtatni szar emulátorok nélkül. Ez a játék már kész volt, be volt járatva, személyesen magam teszteltem le, és nem volt szükség táblagépre se hozzá. Rohadtul nem attól lesz jó egy játék, hogy minél drágább pluszberendezés kell hozzá, nézzétek csak meg a Doom-ot. Mégis mit vártak a kedves zsűritagok, 3 hónap alatt mit lehet fejleszteni? Szart se. Jobb fejlesztőknél 3 hónap az csupán a tesztelési idő fele. Egy valamire való fejlesztő, vagy fejlesztői csapat éveket ül egy project felett, iszonyú sok időt szánva a játékmenetre, a grafikára, a hangokra, a programozásra és a tesztelésre, nem 3 hónap alatt gányol össze valamit game makerrel vagy más ilyen elcseszett óvodásszintű programmal. Egy project pont attól lesz jó, hogy kellő időt fordítanak rá, és még ilyenkor se lesz tökéletes, jönnek hozzá a frissítések, a javítások. A zsűritagok szavaiból az derül ki, hogy szart se értenek az egészhez, Rubik Ernőnek pedig javaslok egy gyárlátogatást az ID software műhelyében, hogy lássa, mennyi munka van egy játékkal – műfajtól függetlenül.
Láttunk már 3 hónap alatt elkészülő játékokat a videóim között, és hogy mi lesz belőle. Power of Destruction, az lesz. Power of Shit.

A játékpályázat természetesen csak az első kihívást jelentette annak az összesen nyolc munkának, amelyek prezentációs lehetőséget kaptak a csütörtöki díjátadón. A következő lépés az eredmények piacképessé fejlesztése. „A jóslás nem kifejezetten az én területem” – mosolyog Rubik Ernő, amikor arról kérdezzük, melyikben lát potenciált. Aztán a szellemi tulajdon jogvédelmének fontosságára emlékeztet, és kijelenti: szerinte az eredmények láttán érdemes lenne folytatni a pályázatot, akár szélesebb, regionális kitekintéssel, és szűkebb műfaji határokkal, hiszen a mostani, széles spektrum esetében az „abszolút értékek nehezen voltak meghatározhatóak.” Barcza Dániel aztán meg is erősítette a díjátadón, hogy a MOME jövőre is megrendezné a pályázatot, várhatóan kilépve a nemzetközi színtérre. Játéktervezők, lehet készülni!

A számítógépes ismeretek mellett a jóslás sem, érthető, mint ahogy az is, hogy saját magának is ellentmond időnként. Két bekezdéssel előtte még azt állította, nincs abban semmi rossz, ha valaki „újra feltalál” egy adott dolgot – „nem lopott, csak nincs kifizetve”, most meg a szellemi tulajdon jogvédelméről prédikál. Ez egy gyönyörű öntökönlövés volt. Annak mindenesetre örülök, hogy jövőre is megrendezésre kerül a pályázat. Újra nevezni fogok  a Supaplex 2-vel, ugyanis az elődje nemzetközi színtéren elég sikeresnek bizonyult. Remélhetőleg jövőre értelmesebb zsűrit is hoznak össze, akik rendelkeznek néminemű számítógépes alapismerettel, nem mondanak ellent saját maguknak, és nincsenek köztük Grafikai Gipszjakabok – tudjátok, akik szerint ha egy játéknak nincs Kell a Dutyi 8 szintű grafikája, akkor a játék márpedig szar – és Multiplayer Matyik se (őket meg arról ismerni meg, hogy szerintük minden játék szar, amiben nincs többjátékos mód). Ha ezt a két kártékony állatfajt eltávolítják a zsűriből a hozzá nem értő seggfejekkel egyetemben, van esélye a Supaplex 2-nek, ha baromságokon pattognak és trollkodnak, akkor nincs.

Köszönöm mindenkinek hogy elolvastátok a véleményem a pályázatról és a végeredményekről, és jövőre szurkoljatok, hogy a Lambda Team kerülhessen ki győztesen a versenyből.

A horrorfilmek rajongói jól emlékeznek erre a filmre - meteorittal egy masszaszerű lény érkezik a Földre, egy amerikai kisváros mellé, és miközben mindent megemészt ami az útjába kerül, egyre nagyobb és nagyobb lesz. Fantasztikusan jó horrorfilm, meg is akartam szerezni (boltban természetesen nem kapható, szóval maradt az internet). Keresés közben aztán erre a játékra bukkantam rá.

Meglehetősen fancsali képet vágtam kezdetben erre a játékra...őszintén számítottam arra, hogy a horrorfilmből csináltak egy játékot, és juj de jó lesz. Nos, ez a játék abszolút nem ilyesmiről szól, bár kétségtelen a horrorfilm adta hozzá az alapot. Eléggé butuska történetében arról van szó, hogy a Földre érkezik egy óriási felfújt hólyag - nem meteorittal, hanem repülő csészealjjal zuhan bolygónkra - és emberek helyett mindenhol szín-manók és fekete-fehér tájkép fogad. No meg persze gonosz tinta-rendőrség.

Meglehetősen aranyos, oktató jellegű játék ez a kisebb korosztálynak. Az óriási hólyaggal el kell nyelni szín-emberkéket, így színeket kaphatunk és keverhetünk is, majdpedig színesen neki kell ütődni mindenféle épületeknek, járműveknek, tábláknak, hogy befessük őket. Ezekért kapunk pontokat. A fekete rendőrséggel vigyázni kell, ha ugyanis elnyelünk egy fekete rendőrt, ki kell mosni magunkat utána a vízben, mert feketére festésért nem kapunk pontokat. Mellékmisszióként pedig mindenféle érmét kell begyűjteni utcákról, háztetőkről, és olyan helyekről is, ahonnét lehetetlen fölszedni őket. Vannak elég komoly hiányosságai a játéknak, általános visszatérő hiba, hogy beragadunk minden ok nélkül, és kezdhetjük előlről az egészet, mivel nincs mentési lehetőség. Nincs befejezése sem, és semmiféle elismervényt nem kapunk azzal, ha befestjük a várost, mivel azonban ez ingyenes játék, nem is volt túl sok elvárásom vele szemben. Elfogadható.

Efölött valahogy elsiklott idáig a figyelmem, pedig egészen jó és híres játék - a Vöröskereszt maga adta ki, készíteni a neves Phenomedia készítette (ezt a fejlesztőcéget leginkább a Sven Bomwollen birkadugós játék tette nevessé elsősorban). Magyarul "Nikotin manók" címmel jelent meg. Hosszútávon elég monoton,de szerencsére nem tart olyan sokáig a játék hogy unalmas legyen. Egyfajta June 22 - Enemy at the gates variánsnak nevezhetném, és mivel jómagam is cigizek, épp ezért időszerű volt a bemutatása. Pozitívum, hogy humoros, kedves kis játék, nagyon egyszerű, és még titkos helyek is akadnak benne. Negatívum, hogy egyféle ellenség van, nincs semmiféle különleges cél a játékban, főellenség sincs. Mindegy, azért nézzétek meg, ha kedvetek tartja.

Akartok látni szar játékot a Negyedik Évadban is? Hát tessék!!!

A Bad Street Brawler egy masszívan elkúrt oldalnézetes beat'em up (verekedős) játék 1987-ből, a Beam Software-től, a kiadó a Mindscape volt. Igen, ugyanaz a Mindscape, akitől a sasfészkes játék (Into the Eagle's Nest) és a Paperboy is származik, már ebből is lehet látni, hogy eléggé színvonaltalan játékkal van dolgunk. A Bad Street Brawler egy időben készült az Airball-al, megjelent más konzolokra is, többek között Nintendóra (NES) is, ugyanilyen "sikerrel"...

Ez a játék egyszerűen borzalmas, és ezen az se javít sokat, hogy meglehetősen poénos játék. A főhős kinézete állandóan változik, sőt, a neve is más - a PC-s változatban Duke Dunningham-nek hívják, a Nintendós változatban Duke Davis-nek (miért van az hogy minden szőke hajú izompacsirtának Duke a keresztneve?) - a grafikája borzalmasan darabos pattintottkő-kinézetű, az ellenfelek túlságosan erősek és végtelen számú van belőlük, az ütéseim rendszeresen mellémennek akkor is, ha telibekapja az ellenfelet, állandóan késések vannak az ütések-rúgások előtt. Magyarán szólva a játék keményen csal. Az ellenségek is marhára hitelesek, öltönyös öreg papók fehér ceruzával sihisuhiznak, gorillák mászkálnak szabadon, dagadt flanelinges pacákok a hájukkal bökdösve ölnek meg, és öregasszonyok, akik kukázó cigánygyerekeknek néznek ki, a "bűnözőkkel" nem foglalkoznak, de ha eltalálom őket, akkor retikülökkel dobálnak meg, ami ugye halálos veszély a díjbirkózó-pankrátorokra!
(jellemzően a grafika olyan szar, hogy először azt hittem, ürülékkel hajigálnak) Jóformán az egyetlen hiteles ellenfél a kóbor kutya.

A játékhoz találtam ugyan csalást az interneten, ki is próbáltam, de természetesen nem működik (2 különböző játékverzióval próbáltam ki), pedig komolyan érdekelt volna, fáradtak egyáltalán a befejezés készítésével ennél a játéknál, de teljesen mindegy, ha van is befejezés, nem lehet odáig eljutni az állandó csalások miatt.

Semmi bajom nincs egy korrekt, elfogadható nehézséggel, ne értsetek félre. Az én játékom, a Tristania3D is hihetetlenül nehézzé válik, főleg a 23. pálya környékén, de legalább NEM CSAL. A gond azzal van, amikor a játék elkezd csalni, és így próbál pofátlan módon nehezíteni. Ebben a játékban is megtalálható a 10 leggyűlöltebb hiba közül az egyik - a Végtelen Ellenség Szindróma. És mivel minden pálya időre megy, és az életerőd erősen véges, ez nagyon komoly csalás. Vegyük még hozzá azt is, hogy elveszi a játék a rúgást, és az ütéseim is gyengülnek, és ezek után még próbáljuk végigcsinálni a játékot. A Nintendo-s változatot is ismerem - ott még szerencsétlenebbül néz ki a főhős, mint egy mini Duke Nukem-hasonmás - az minimálisan talán élvezhetőbb, nincs Végtelen Ellenség Szindróma, és még bónusz életet is lehet szerezni benne. Ha már mindenképpen ezzel a borzalmas játékkal akartok játszani, inkább töltsétek le a Nintendós verziót, NES emulátorral (pl. RockNesX) simán játszható.

És hogy mi lehet a játék befejezése? Nos, miután mindenkit agyonvert, Duke Dunningham lenne a város ünnepelt hőse, megtisztítva az utcákat a bűnözőktől. Legyetek nagyobb hősök nála, és mondjatok nemet erre a foshalmazra.

Most jön egy olyan "játék", ami nem játék, és amit meglehetősen komolyan kell venni. Előre is elnézést kérek azoktól, akik baromkodásra számítanak majd. Az eljövendő néhány videó meglehetősen karót nyelt hangulatú lesz, olyan témával, amelyről a játékipar eddig teljesen elfeledkezett, és amit csak mostanában kezd feldolgozni, és amit az emberek jelentős százaléka valószínűleg azért nem fog élvezni, mert képtelen átérezni.

A soron következő játékbemutató a LIMBO. Az egyik legjobb játék, amivel valaha játszottam.

Igyekszem a tőlem telhető legalaposabban elmagyarázni, mi is tulajdonképpen a Limbo. Nehéz lesz, mivel nem vagyok se goth, se cyberpunk, se steampunk, csupán velük szövetséges, no de azért a 3 goth barátnőm hagyott némi örökséget nekem, emellett rendelkezem még egy nagy adag empátiával is, éppen ezért többé-kevésbé egész képet próbálok mutatni a Limbo-ról. A 2011. év egyik legsikeresebb játéka, és a legkülönösebb számítógépes játék, amivel 26 éves pályafutásom alatt találkoztam. Még maga a Lambda Team címeres játéka, a Half-life se volt ennyire megfejthetetlen. A készítőket leszámítva mái napig nem tudja senki, miről szól valójában a játék, mi a befejezése, és mit is játszottunk végig. Rengeteg parázs vita és flame war-youtube war forrása volt már a Limbo, igen sok külföldi videós készítette már el a maga véleménykifejtését róla abban a hiszemben, hogy megtalálta a Szent Grált, tudja már, mi a Limbo. Persze ezt más videós sem hagyhatta szó nélkül, így a vita eleve eldönthetetlen. Igazság szerint soha, senki nem fog rájönni, átlátni, hogy mi a Limbo valójában.

Ha a stílusát vizsgálom, ilyen roppant elvont, mélymelankólikus, dark-gothic-steampunk-cyberpunk típusú oldalnézetes (platformer) kalandjáték. Egy nevenincs kisfiú a főhős, aki egy ködös, ismeretlen erdőben ébred. Nem tudni, hogy került oda, miért van ott, és mi a célja...de haladni kell előre, az ismeretlenbe. Hohó, mondhatnátok, ez mitől újszerű? Pont ilyen volt az Another World és a Heart of Darkness is! Valóban, ezekkel a játékokkal nagyon sokban megegyezik a Limbo, de ugyanannyiban el is tér tőlük. Kicsit Heart of Darkness, kicsit Another World, sőt, még a You Are Empty-vel is sok a hasonlóság benne (a hangulat, a háztetős pályák, a filmbetétek). Harcolni, támadni nincs lehetőség, logikai feladványokkal és rébuszokkal kell felülkerekedni a természet akadályain, a bennünket körülvevő ellenséges érzelmű többi emberrel, és a számtalan csapdával. Hogy mi a cél? Nem tudni, éppen csak sejteni lehet. A hivatalos leírás szerint a lánytestvérünket keressük ezen az elvarázsolt, földöntúli helyen, ami lehet éppen a Föld is egy poszt-apokaliptikus érában, esetleg egy másik párhuzamos valóság, ahol másként alakultak a dolgok, mint a mi világunkban. De jól is van ez így - az egész történetet belengi valamiféle balladai homály, kifejezetten jó, hogy nem  szájbarágós, megmagyarázós történettel van dolga az embernek...

Ennél a játéknál különösen fontos, hogy az ember jól lássa az összképet, és lehetőség szerint megpróbálja átérezni magát a "játékot". Pontosan ezért tetszett nekem a You Are Empty is - ugyanaz a hangulat árad belőle, amit a Limbo-nál is meg lehetett figyelni. Sőt, ehhez a játékhoz méginkább passzolt volna a "You Are Empty" cím, vagy a "Gothika" (az azonos című film után). A történet során egyre inkább megkedveltem a kis fickót, tudtam vele azonosulni, valószínűleg ez a Limbonak az egyik nagy adu ásza: nemcsak irányítjuk a kisfiút, hanem azonosulunk is vele. A kisfiú tudjátok kire emlékeztet nagyon engem? Saint-Exupery regényéből a Kis hercegre.

Bár korábban azt írtam, a Limbo leginkább az Another World-ről lett mintázva, kis kutakodás után rájöttem, hogy mégsem az a játék képezi a Limbo alapját. Sőt, még csak nem is játék - hanem egy kis művészfilm. Egy steampunk művészfilm egész konkrétan, 2008-ból, ami egy filmfesztiválra készült. Összesen 26 perc, reggeli közben végig lehet nézni, kísértetiesen hasonlít a Limbo-ra.

Sok nézőm írt levelet a játékban fellelhető - összesen 10 - elrejtett fehér tojással kapcsolatban, amiket össze lehet taposni. Ezeknek a játék szempontjából nincs jelentőségük, viszont ha a játékot Steam-ról vette meg valaki (boltban nem lehet kapni a Limbo-t), és megtalálta mind a 10 elrejtett tojást, kapott a Steam fiókjára egy elismervényt erről. Egy másik ilyen elismervényt úgy lehet elérni, hogy végigjátsszuk a játékot kevesebb mint 5 halállal. Azonban van itt még más is, amit nagyon kevesen tudnak.

Ha összetörtük mind a 10 elrejtett tojást, és kezdünk egy új játékot, a moszkitós epizód előtti sötét alagút végén a tisztásnál ki fog nyílni a súlyos nagy zsilip, fölfedve egy szupertitkos útvonalat át a játékon (mellesleg a gyertyák is mind égni fognak a zsilip előtt). Az igazi jelentősége a tojatoknak tehát ez: ki lehet velük nyitni egy szupertitkos útvonalat. A szupertitkos útvonal szinte végig teljesen sötét, a csapdák mind a sötétben vannak elhelyezve, brutálisan nehéz (jómagam ötvenháromszor haltam meg). Sajnos alternatív befejezéshez nem vezet, de azért egyszer érdemes végigjárni.

Íme a szupertitkos rejtett útvonal:

Mindent összevetve: Az egyik legjobb játék, amivel valaha játszottam.

Várni akartam ezzel, amíg fent van mind az 5 része a videónak, mivel ez voltaképpen egy kiegészítése az eredeti, három epizódos Doom-nak.

Akinek megvolt az eredeti Doom, ingyen megkapta ezt a kibővített változatot - mindhárom epizód benne van, plusz egy negyedik is: Thy Flesh Consumed. Ez a negyedik epizód a harmadik és a Doom 2 között játszódik....valahol. Nem tudni, mert semmi nem derül ki belőle, de érzésem szerint ezúttal már a Földön vagyunk.

A Doom negyedik epizódja ugyanúgy 9 pályát tartogat, mint az összes többi - 8 hagyományos és 1 titkos pálya. Azonban ebben az epizódban van a legnehezebb dolgunk. Az első két pálya hihetetlenül embert próbáló: alig van elsősegély-csomag (az 1. pályán egy darab nincs), bődületesen sok az ellenség, és a lőszert is nagyon be kell osztani. Az ID software itt feje tetejére állította a nehézséget: az első pályák a legkegyetlenebbek, az utána következők közül legfeljebb a 6. pálya az, amelyik "valamelyest" nehéz, a többi nevetségesen egyszerű. Ellenség alig van, lőszer és életerő megint van dögivel, az utolsó pálya főellenfele pedig egy újrahasznosított karakter az egyik korábbi epizódból.

Újításként azt lehet elkönyvelni, hogy vannak kulccsal működtethető kapcsolók, az égboltnak ilyen megcsonkított vaníliáspuding-színe van, és a Doom címeres pályája (E1M1 - Hangar) kicsit meg lett bolondítva. És ennyi. A Final Doom-mal ellentétben viszont ez azért nem tisztességtelen, mert egyrészt ingyen járt azoknak akik megvásárolták a három epizódos Doom-ot, másrészt pedig, aki NEM vásárolta meg, az négy epizódot kap három áráért. A Final Doom ezzel szemben külön játékként lett beharangozva, az is alig tartalmaz újítást, a pályák pedig - kevés kivételtől eltekintve - nem túl emlékezetesek, vannak kifejezetten rosszak is.

Ismerünk sok számítógépes játékot, hála a videóimnak, talán többet is, mint hittük, és egy bizonyos Évad után feltűnhet minden kedves nézőmnek, hogy szakaszonként ismétlődnek mindenféle hibák, amik játéktól függetlenül ugyanazok, rendkívül idegesítőek, bosszantóak, adott esetben játszhatatlanná teszik a játékot, és leginkább ezek játszanak közre a negatív értékelésekben (hisz nálam minden játék ötösről indul). Nézzük meg ezeknek a listáját.

DERÜLT ÉGBŐL ELLENSÉG

Igeeeen, ezt a fajta hibát mindenki nagggggyon szereti. Megöltél mindenkit, tiszta a terep, teszel pár lépést - mondjuk elmész egy egészségügyi csomagért, és mikor visszajössz...hoppá hoppá! Hirtelen tele van minden ellenségekkel, amik szó szerint a semmiből jelennek meg, csak azzal a mókás céllal, hogy tönkretegyék a játékodat! Iszonytató, borzasztóan idegesítő, és csak nagyon ritkán "nézhető el" - például főellenségeknél, vagy olyan játékoknál, ahol az ellenségeknek a semmiből kell megérkezniük...mittomén, dimenzióskapu...

VÉGTELEN ELLENSÉG SZINDRÓMA

Műfajtól függetlenül nagyon sok játék szenved ebben a gyermekbetegségben. Ennek a hibának sincs semmi konkrét célja, csupán az, hogy jól felidegesítse a játékost, és ellehetetlenítse a pálya végigvitelét, hisz előbb-utóbb kifogy a játékos lőszere, vagy az életereje. Jó esetben vissza tud tölteni valamiféle mentett állást, rosszabb esetben kezdheti előlről az egész hacacárét. Nagyon pofátlan, aljas szemétség, főleg ha a "Derült égből ellenség" hibával kombinálják a kedves programozók.
Nagyon ritkán fordul elő az, hogy indokolt valami miatt a végtelen számú ellenség - például főellenséges harcnál - és esetenként profitálni is lehet belőle, például a végtelen számú ellenség végtelen töltényt dob le, ha megölöd őket, ámde az esetek nagytöbbségében a Végtelen Ellenség Szindróma puszta rosszindulat szüleménye, és nagyon le tudja rontani az amúgy sem fényes játékélményt (ahol egy hiba van, ott biztos van több is).

LÁTHATATLAN FALAK

Rengeteg pályának a rákfenéje. "Nem akarjuk hogy megmászd ezt meg azt a falat, fát, dobozt, akármit, mert extra textúrákat kellene kirajzolni, nagyobbra kellene tervezni a pályát, sőt, még titkos helyeket is csinálni kellene, hát odarakunk egy láthatatlan falat, és kész, nem mész oda". A láthatatlan falak alkalmazása igen nagyfokú trehányságról, nemtörődömségről, és főként lustaságról, érdektelenségről árulkodik. Hát milyen megerőltető dolog hárommal több folyosót, szobákat, esetleg ne adj'Isten titkos helyeket csinálni!!! Ebbe bele is lehet ám halni!
(Egy kis összehasonlítás: a Tristania3D-ben többszáz titkos hely van, minden pályán rengeteg mellékág, és tizenkét titkos pálya is. És túléltem!!!)
Undorító, ocsmány dolog. Pfö. Aki lusta pályákat tervezni, az NE készítsen játékot.

HIRTELEN HALÁL SZINDRÓMA

Avagy - "Neeeem, úgy kell menni, ahogy ő akarja!!!" A kedves játékkészítők gyakorta előállnak azzal a brilliáns, fantörpikus ötlettel, hogy egy szituációnak egy megoldása legyen, például ne lehessen megkerülni az ellenséget, ne lehessen bizonyos helyeket kerülőúton megközelíteni, és a többi, és a többi. Meg akarnám kerülni az ellenségeket, vagy találok egy rövidebb utat a küldetés céljához - és hirtelen a semmitől meghalok. El nem tudom mondani, mennyire gyűlölöm ezt a primitív ráerőszakolós módszert, hogy úgy kell táncolni, ahogyan a játék fütyül. Ennek a szolidabb változata a láthatatlan falas mizéria, ami sokkal gyakoribb is, szóval ez a két hiba gyakorlatilag egymás édestestvére. Van egy előre beprogramozott útvonal, és nem számít, mekkora a bejárható terület, vagy hogy milyen hasznos holmijaid vannak - úgy kell csinálni mindent, ahogy a játék akarja. Az egyik legnagyobb, legundorítóbb hiba, amit el lehet követni játékkészítésnél. Ha van olyan hiba, amit minden játékos szívből gyűlöl, akkor a Hirtelen Halál Szindrómája erőteljesen élmezőnyös.

 HÜLYE SZEREPLŐK

Megint egy olyan hiba, ami műfajtól függetlenül bármilyen játéknál, bármilyen ellenséggel előfordul - az ellenséges katona, tank, repülő, akármicsoda egész egyszerűen nem reagál rád. Vagy ha reagál is, akkor sem úgy, ahogy kellene - elkezd mindenféle baromságot csinálni...futkosni, forgolódni, körözni - a lista végtelen. Bár ez a hiba kevésbé ordernáré és zavaró, mint az előzőek, sőt, még vicces is lehet, sajnos elég gyakori, és különösen akkor lehet veszélyes, ha a társaidnak kellene valamit végrehajtaniuk, ami továbbvinné a pályát (pl. találkozni veled, felmenni valahova, aktiválni valamit). Ha a kedves társaid meghülyülnek, a játék akár végigjátszhatatlanná is válhat.

SEBEZHETETLENSÉG

Nagyon sok játék alkalmazza ezt az undormány dolgot, hogy a kulcsfigurákat sebezhetetlenné teszi - nagyszerű példa erre a Heart of Darkness. Az úgymond "fontosabb karaktereket" nem engedi megölni a program - ők persze vidáman lődözhetnek ránk, a fair play szelleméről a készítők hírből se hallottak. Ennél is förtelmesebb, amikor natúr ellenségeket tesz a program megölhetetlenné így hirtelen felindulásból, így próbálva nehezíteni a játékos dolgát. Azonban ettől csak erőltetetté, csalóvá válik a játék, semmi célt nem szolgál ez a megölhetetlenné-tevés, csak a játékos idegesítését - szimpla szemétség.

KOPIZÁS

Idegen szóval "ripping" vagy "ripoff". Különösen a meglehetősen rosszul összetákolt, ZS-kategóriás játékok egyik kommunális hibája a kopizás. Fognak egy jó játékot, egy Nagy Nevet - Doom 3, Half-life, Call of Duty - és kilopnak belőle valamit. Ez többnyire hangokkal, grafikákkal fordul elő, amikor a kedves játékfejlesztők lusták, nem esik jól saját grafikákat, saját hangokat, saját zenét, saját anyagot létrehozni, hát fogják magukat, és leszívják egy másik játékból. Közel sem olyan ordas nagy hiba, mint az eddigiek, amiket említettem, ennek ellenére egy rendkívül etikátlan, zöldfülű dolog. És nem csak grafikákról, vagy hangokról van itt szó, hanem megvalósításrokról is, például pálya végigvitelére, meghalásra stb. kell itt gondolni. A kopizás egy eléggé elterjedt dolog sajnos, hisz nem lehet minden egyes képemelet, grafikát, hangot stb. szerzői jogvédelem alá pakolni, úgyis letagadnák, úgyhogy védekezni se lehet igen ellene.

PLÁGIUM

A kopizásnak egy nagyon etikátlan, ocsmány, törvényellenes vállfaja a plagizálás. Valaki csinál egy játékot - lett légyen az jó vagy rossz játék - felteszi az internetre hogy ingyenesen le lehessen tölteni és játsszon vele mindenki, aki akar, ő ellenszolgáltatást nem vár érte. Na most, jön valami ostoba, nyomorult pojáca, letölti ezt az ingyenes játékot, szépen kitörli az eredeti szerző nevét, hivatkozásait, odaírja a sajátját, és PÉNZÉRT PIACRA DOBJA. Sőt, gyakran nem is kell, hogy ingyenes legyen a játék...csávókám, kemény 8 általánossal lelopja valakinek a játékát az internetről, átírja, és a saját égisze alatt terjeszti, közben meg azt nem tudja, milyen nyelven írta a programot az eredeti szerző. Számos példát fel lehet sorolni a plágiumra - a Heat Episode One például, ami egy teljesen ingyenes, szakdolgozati téma lett volna eredetileg, vagy például a Scorched Earth 3D nevű játék, amit egy jó ismerősöm készített (Gavin Camp), és jómagam is beszálltam anno a fejlesztésébe. Hát egyszer csak látom, a Scorched Earth 3D-t pénzért árulják egy nagyáruházban, holott ingyenes játék. Azonnal szóltam is Gavinnak, hogy te öcsém, gáz van, lopják a játékodat, hatalmas botrány lett belőle (nem tudom, hogy végződött, mivel a kedves kiadócég egészen érthető módon nem vállalta az elérhetőségét). A közismerten hiperszar Phoenix Games cég is jóformán csak játéklopásokból él. Ezek közönséges bűnözők, szélhámosok, mások szellemi termékét saját zsebre ellopják, és arra hivatkoznak hogy "hát a játék motorja az szabadon terjeszthető". Stimm...a JÁTÉK MOTORJA. A játék könyvtárában lévő LICENSE.TXT tartalma senkit nem érdekel furcsamód, kitörlik, kész. Ha a húszforintos csokilopást büntetik, ezt vajon miért nem??? 

A JOKER-HIBA

Ezt a hibát mindenki rendkívül jól ismeri, és általában nem lehet rájönni az okára sohasem - ezért kapta a "joker" hiba nevet, mivel egyetlen hibaüzenettel elintéz mindenféle hibát:

"Az XY hibát észlelt, és leáll. A kellemetlenségért elnézését kérjük..."
"XY hibát okozott a következőben: XY. XY leáll."
"A program szabálytalan műveletett hajtott végre, és le fog állni..."

Ismerősek, ugye? Találkozhattunk velük nagyon sokszor, és mindenfajta programnál előfordulhat, nem csak játékoknál. Általában akkor fordul elő, ha szarul van programozva a cucc, és valami olyasmi történik benne, ami nincs beleírva a forráskódba, vagy a sémába (ilyesmi történik, ha pl. valaki játékot csinál, amiben lehetne menteni, de nincs megírva a forráskódban, hogy mi az a "játék mentése", tehát szépen kiakad a játék). Általában azonban nincs semmi nyilvánvaló oka, gyakran van olyan érzésem, hogy a program szándékosan ki akar akadni, csak hogy hergelje a felhasználót egy kicsit, viszont nem tud mit kitalálni, milyen hibaüzenetet adjon ki, mi nincs a számítógépben vagy a winchesteren ami kellene neki. Ilyenkor jön be a joker hiba - nem tudni, mi okozza, de a program azért kiakad, a hatás megvan, a felhasználó őrjöng, a távoli programozó meg vigyorogva dörzsölgeti a kukitúrós kis kezeit, hogy de jót fog szívni a sok hülye, amikor elérnek ahhoz a bizonyos részhez, ahol a program úgyis ki fog akadni.
A joker-hiba elsősorban a lustaságra, a tehetségtelenségre, vagy egyszerűen csak szimpla rosszindulatra vezethető vissza, ez magát a programozót minősíti. Meg kell jegyezni, hogy minél nagyobb egy program, általában annál több benne a joker-hiba.

Már több mint tízen kértétek tőlem - hát itt van!

Minden Évadba belekerül egy igazi kultuszjáték, egy halhatatlan világsiker (és sajnos, ezzel párhuzamosan egy undormány szar játék is), ez alkalommal rászántam végre magam, hogy a három epizódos Doom-ból készítsek játékbemutatót! A Wolfenstein 3-D többé már nem volt elég az öldökléshez, kellett valami modernebb, újabb, sosem kóstolt íz...az ID software ezúttal is nagyot alkotott. A Doom az egyik leghíresebb számítógépes játék volt a történelemben, és ezt a pozícióját azóta is tartja folyamatosan. Bizony, manapság a legtöbb játék feleolyan élményt nem képes nyújtani, amit az átlagos, gyönyörű Doom tudott. Könyvek, ajándéktárgyak, társasjátékok, pólók, film, kismillió rajongói regény, több millió mellékküldetés, rajongói pálya, rajongói kiegészítések...összeszámolni nem lehet, hogy mennyi mindent hozott a Doom a világnak. Hiba volna hát, ha pont őt nem mutathatnám be.

Ezenkívül ezt a játékot is méltatlanul lefikázta RatyiDániel barátunk 2 videóban is, tehát nem minden alap nélkül kérték tőlem ennyien hogy mutassam be, és "rehabilitáljam", amellett pedig az első évadban bemutattam a borzalmasan rosszul sikerült Final Doom-ot is, legyen itt egy intő példa, milyennek KELLETT volna lennie (a TNT - Evilution még megüti a Doom-szintet, de a Plutonia Experiment egy hatalmas bukás lett).

A Doom-ból sok videót tervezek, és nemcsak a három epizód, hanem az utólag készített negyedik is be lesz mutatva! És ezzel párhuzamosan sort kerítek a többi játékra is, például a Quake-ra.

Azután bukkantam rá erre az eléggé szerény kis játékklónra, miután megnéztem freddyD Rossz PC játékok "Mars taxi" epizódját. A bemutatott kis részletből is meg lehet állapítani, hogy a játék élvezhetetlen, túlnehezített, és egészében véve egy selejt. Ugyanezt lehet elmondani erről az 1998-cas utódról is, amit a Hemming német játékfejlesztő cég adott ki...

Annak ellenére hogy ez is kis játék, és az elődje csúfosan póruljárt, ez megjelent CD-n, és kapható volt boltokban. Sajnos. A Hemming aligha robbantott bankot ezzel a játékkal; rosszul van programozva, ízetlen, grafikailag és zeneileg még silányabb, mint az 1996-os Mars taxi, egyedül annyit lehet a javára írni, hogy könnyebben végigvihető, és az irányítása nagyságrendekkel kellemesebb is. De ugyanúgy nincs semmiféle bevezetője, ugyanúgy idióta az egész ötlet, böngészős Flash játéknak talán szükségből még úgy-ahogy elmenne, esetleg valami képernyőkímélőnek is még talán, de alapjában véve félresikerült, nyers, vacak játék. És itt még csak nem is a Marson vagyunk...szóval blöe...

"A vacation in a foreign land" - énekli a Status Quo együttes. Manapság igen divatosak a mindenféle háborús 3D-s lövöldözős játékok, dömping van a silány minőségű, fantáziátlan, egymást utánzó háborús játékokból, amik voltaképpen mind 1 sémára épülnek, ugyanazokat a kliséket használják, gyakorlatilag az egyenruha kinézete és a sztori más, maga a sablon teljesen ugyanaz, ugyanazt a kirakatbabát rakják ki, csak más ruhában.

A Code of Honor - The French foreign legion a francia idegenlégióról szóló játék, kedvenc szarjátékokat gyártó cégünktől, a City Interactive-tól a közelmúltból, 2007-ből. A City Interactive-ről ennyit mindenki megjegyez pár videó után - hogy elképesztően silány, szemét minőségű játékokat dob piacra aránylag "óccsóér'", és a tapasztalatlan anyukák-apukák ezeket veszik meg névnapra-születésnapra-karácsonyra. Ez a francia idegenlégiós játék legjobb esetben is csak elviselhető, technikailag és játékügyileg rettenetes hibák vannak benne. A játszhatóbb játékok közé sorolhatnám - kicsit olyan mint a Battlefield 1942 egyjátékos módja. Kényszerből elmegy, de messze van az élvezhetőségtől. Kipróbálni tán érdemes.
 

Megjelentek ennek a játéknak további részei is (ezeket is bemutatom majd), de nem mondhatni, hogy igazán jobb lett. Hát nézzétek meg a videót...

Bizonyára ismeritek jól a különféle crack- warez- egyéb letöltő oldalakat, ahonnét lelophatóak könnyen és gyorsan a különféle hasznos, fizetős programok,esetleg a játékok. Nos, nem árt, ha tudjátok, hogy ezeknek nagy százaléka úgy átverés, ahogy van. Szakképzetlen, gyanútlan szörfözők nagyon gyakran beleesnek ebbe a hibába, hogy rákeresnek valami iszonyú fontos programra, és minő meglepő, rögtön az első találatban ott van nagy betűkkel: "FREE FULL VERSION DOWNLOAD!!!"

Ennek persze rengetegen bedőlnek, és le is töltik az úgynevezett "programot", amit felkínál az oldal. Azután pedig keményen ráfizet a dologra - ezek a 100%-os letöltések ugyanis mind vírusok, trójaiak, kémprogramok, rosszabb esetben rootkitek, amik pillanatok alatt tönkretehetik a gépedet, már akkor is, ha csak letöltöd! Föl se kell telepíteni, onnantól fogva, hogy rákattintottál, megástad a géped sírját nagy valószínűséggel...

Ezek az úgynevezett "változóvírusok", amikkel leginkább a LimeWire nevű fájlcserélőn találkozni nagyon gyakran. Bármire is keresel rá, rögtön átváltoznak azzá - és várják, hogy letöltsd őket, várják, hogy rombolhassanak. Kíváncsiságból rákerestem egy teljesen kretén dologra. Íme az eredmény:

Hát igen. Amikor az internetről már teljes verziós lófaszt is le lehet tölteni, mindjárt esti fénnyel, az már cseppet gyanús. Mielőtt tehát BÁRMIT BÁRHONNÉT letöltenétek, végezzetek próbakeresést valami nemlétező baromságra. Ha az oldal azonnal teljes verziót kínál fel belőle - meneküljetek.

Boldog születésnapot, Game Over sorozat!!!

Február 9.-e nagy nap a játékbemutató sorozatom történetében. Pontosan 4 éve kezdtem el a videózást, és készítettem el a legelső munkámat, amit aztán publikáltam az interneten nektek. Mintha csak tegnap lett volna, nem igaz? Azóta sok víz lefolyt a vécén, a sorozatom alaposan kibővült, már a Negyedik Évadban járunk, 221 videóval...és még ki tudja, mennyi lesz...!

A születésnapok tehát nagy napok a játékbemutatók történetében - legalábbis a Game Over sorozat történetében, hiszen a születésnap az ünnepeltről szól, az ajándékozásról. Idén is kinéztem nektek egy igen különleges, speciális játékot, ami nagy valószínűséggel a legelső térbeli játék lehetett az emberiség történelmében (bár ez vitatott dolog, de nekem mégis ez a benyomásom). Annak idején, 1983-ban, amikor a PC számítógépeken még a Digger, a Castle és a Pac-man volt a csúcsjáték, és 640 kilobájt tényleg MINDENRE elég volt, az Atari 2600 játékkonzolra már megjelentek sokkal feljettebb játékok is.

Egy ilyen játékot néztem ki nektek erre a nevezetes alkalomra - egy 2,5 dimenziós Wolfenstein 3D-felépítésű játékot, a Tunnel Runner nevezetűt. 

A videóban nem mondtam el mindent - kevés volt az idő, és egyébként is, nem akarnám hogy túl könnyű legyen végigcsinálni (igaz, én meghaltam pár tucatszor). A Zot-ok elég erőteljesen ilyen mérges Pac-man-Langolier keveréknek tűnnek, a későbbi pályákon már át is tudnak mászni a falakon néhol. Ez nem hiba - a játék kézikönyve ezt "Zot mágiának" nevezi. Ezenfelül, ahogy azt észrevettétek, a későbbi futásoknál már iszonyú gyorsan fogy az idő, a térképről pedig hiányzik csomó minden, egyes fekete pályákon teljesen hasznavehetetlenné vált. Nagyon könnyű eltévedni, ha az embernek nincs semmi viszonyítási alapja, márpedig itt nincs, hisz a falak teljesen ugyanolyanok, ha a színük változik is, egyedül a szivárványos padló adhat némi segítséget.

A Zot-ok nyomvonalán hallható a játék főcímdala - ha a közelben van egy Zot, egyből hallani fogjuk, és ez nagyon hasznos. A kulcsra se nehéz rátalálni, a szürke Zot MINDIG onnan kezd, ahol a kulcs van, ha sikerül korán elcsípni, megtudhatjuk, merre lehet a kulcs. Ha pedig végképp nincs sehol, teleportálós ajtók a megoldás!

Nagyon kíváncsi voltam, vajon lesz-e valami a 130. futás után - hát lett is, szétesett a játék. Kár érte. Ennek ellenére szórakoztató játék, és nagyon le tudja kötni az embert, ha megtanul tájékozódni az útvesztőkben. Komolyan mondom, jobb ez a játék, mint pár modern förmedvény, elég csak a Power of Destructionra, vagy a Toni Tank Top-ra gondolni...

A Negyedik Évad második játéka legyen egy 1988-cas platformer játék, amire mái napig szívesen emlékszem. Édesapám volt munkahelyén, a titkárságon találkoztam vele először, egyből megtetszett. Lehettem vagy 5 éves, szóval ez nem is csoda! Captain Comic (Képregény Kapitány?) legújabb kalandjai, melyben a rettenthetetlen szuperhős kincseket gyűjteni utazik el egy barátságtalan bolygóra. Lőj le mindent ami eléd kerül!

Mai szemmel se rossz ez a játék, helyenként kicsit üresnek, jellegtelennek érzem, de ezzel az epizóddal még semmi gond nincs. Van folytatása is a játéknak (Fractured Reality), ami azonban már sokkal rosszabbul sikerült, a beígért harmadik epizód pedig egyáltalán nem is létezik. Nem olyan színes és intenzív játék, mint a Commander Keen, de 2-3 óra alatt kijátszható, és egész szórakoztató.

Nézzük hát, milyen csodálatos játékokkal fogunk találkozni a Negyedik Évadban!

Ha már a Harmadik Évadot űrhajós játékkal zártam, ami érzésem szerint nem sikerült túl jól, nézzünk most egy modern, 2009-ces űrhajós játékot a Stars Ashes-től! Évadkezdésnek nem rossz!

Ja, és nemtudom hogy kell kimondani a játék nevét! :D

Köszöntöm minden kedves nézőmet!

Elég hosszú ideig voltam távol, ezalatt próbáltam helyrehozni a sérült gépet, és olyan videókamerát keresni, amelyik úgy hajlandó működni, ahogy én akarom, és még a számítógép is felismeri - fáradozásom végül siker koronázta!

Azt ígértem, meghívlak benneteket szerény műtermembe, és élő adás keretében válaszolom meg a kérdéseiteket, hogy még színvonalasabbá tegyem a videót. Rengeteg kérdést kaptam, talán több ezret is (bár igen sok volt közöttük az egyforma kérdés), nem hittem volna, hogy ennyire érdekelni fogom a törzsközönségemet, ezért igyekeztem minden kérdést a lehető legpontosabban megválaszolni nektek, a legjobb válaszokkal. A "nem tudom" választ és a társait például nagy ívben kerültem. Jól átolvastam mindegyiket, így könnyedén meg tudtam válaszolni mindet. Köszönöm a türelmét és a hűségét minden nézőmnek, aki írt nekem, jó érzés tudni, kikre számíthat az ember. Bár minden kérdést nem tudtam megválaszolni, mert a Negyedik Évad már az ajtóban toporgott, évadzárás után szintén lesz Kérdezz-felelek, további 3-4 videóval, vagy a műteremben, vagy Lambdaland vidékein...de lesz még!

Hát akkor lépjetek be a műteremembe, és legyetek üdvözölve énnálam!

A Kérdezz-felelek videó első része:

A Kérdezz-felelek videó második része:

A Kérdezz-felelek videó harmadik része:

(A Kérdezz-felelek videók nem kerülnek fel a DVD-kre, és Detlev azért nem szerepel egyiken se,mert ő kezelte a kamerát ;) )

Mivel az oldal így 1 év szünet után újra beindul, és a Shoutmix bezárta kapuit az ingyenes szolgáltatás terén, ezért új HTML-be illeszthető üzenőfalat kellett keresni. A chatboxra esett a választás. Megtalálható a régi helyén. 

A mai napon vagy holnap még felkerülnek a kérdezz felelek videók és a 4. évad legújabb része.

A lap oldalán van egy elhelyezett Hírdetés a 'Hírdetés' oldaldobozban. Segítsd az oldalt azzal, ha naponta egyszer rákattintasz. Köszönöm előre is.

Üdvözletem minden kedves látogatónak és nézőnek!

Mint azt nyilván sejthettétek, a hosszú távollétemnek igen nyomós oka volt. Olyasmit készítettem, amit előttem egyetlen játékvideós sem: Számítógépes játékot. A Lambda Team saját készítésű számítógépes játékát, ami egy világhírű norvég dark-gothic metal együttesről szól - a Tristaniáról.

A neve: Tristania 3D

Eléggé sok olyan üzenetet kaptam, hogy "mondd csak Reactor, mit fikázod ezt vagy azt a játékot, fogadjunk, te fele ilyen jót nem tudsz készíteni". Nos, hát fölvettem az elém dobott kesztyűt, és készítettem egy sokszor jobb játékot...

A játék készítésének története nagyon régre, 2003-ra nyúlik vissza. Megismerkedtem annak idején egy dark-goth lánnyal, és szinte rögtön egymásba szerettünk. Sajnálatos módon a kapcsolat nem tartott örökké, viszont ez a lány ismertette meg velem a Tristania együttest, és a dark-goth életstílust. Nos, ennek a lánynak tettem egy ígéretet - hogy készítek egy számítógépes játékot a kedvenc együtteséről. Bár 2003-ban még csak tervezés alatt volt a játék, 2005 környékén belefogtunk az érdemi munkába is, és kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan dolgoztunk a játékon. És most, 2011. október 2-ára el is készült - a végleges formájában!

Ezenkívül, mivel nagyon szeretem a Tristania-t, a játék másik célja egyértelműen rajongói volt - a Tristania3D igen nagymértékben fogja növelni az együttes népszerűségét és publicitását, elvégre nemigen van más előadó vagy együttes, aminek saját számítógépes játéka volna! (a Moonwalker-t meg se említem, mert az nem játék, az egy gyötrelem)

És végül: Kevesen tudják, de 2007-ben az együttes világhírű és tehetséges énekesnője, Vibeke Stene kivált a bandából magánéleti okok miatt, és ez bizony nagyon komoly csapást jelentett az együttes és a rajongótábor számára is. Szerepét tekintve a Tristania3D neki állít egyfajta emléket, hogy Vibeke neve sose merüljön feledésbe. Amint látni lehet, a játék hármas céllal készült el.

Amilyen fantasztikusan jó együttes a Tristania - az  Első Évad bevezető zenéje is tőlük van - remélhetőleg olyan jól sikerült a játék is. Én, mint szinte egyedüli szerző, ezt nem tudom megítélni, szerkesztői szemmel nézve azonban jóra, sokoldalúra és izgalmasra sikerült. A hátsó borító ígéretei maradéktalanul be lettek tartva!

A Tristania3D egy fejlesztett Wolf3D motort használ - EoD motor a neve - ami egy eléggé régi, több mint 20 éves motornak a továbbfejlesztése. A Doom motorjához lehetne hasonlítani, bár bizonyos tekintetben az EoD motor sokkal jobban teljesített, mint a Doom motor (más szempontokban viszont nem), innen jött a "3D" elnevezés is, hisz a játék valójában "2,5 dimenziós", a "3D" a Wolf3D motorbéli származására utal. Mai szemmel nézve ez elég fejletlennek tűnhet, főleg mivel elég pixeles a grafika, de ezt már rögtön az elején közöltem minden érdeklődővel - aki Call of Dutyi 9-et vár tőlem, azt el kell szomorítsam (főleg mert ezek a túlfejlesztett, agyonpumpált látványmotorok általában nem ingyenesek), de azt is nagyon jól tudjuk, hogy nem a grafikától lesz jó egy játék.

Mondanék példákat: Dark Vampires, Patriots: A Nation under fire, Velocity Prologue, Traktor Racer, Chronicles of the Vampire (hunter), és mindannyiunk nagy kedvence, a Power of Destruction...

A játék 95%-át én magam csináltam az elmúlt hat év alatt, összesen 2 dologban igényeltem más emberek segítségét - a memóriaábrázolási képernyőnél, és a játékszövegek átírásánál. Ennyi. Minden mást önerőből, kemény és hosszadalmas munkával magam raktam össze a hat esztendő alatt. Elhihetitek, nem volt egyszerű, főleg azért, mert az EoD motor eléggé kukacos, és ha olyasmit kíséreltem meg, ami nincs benne a sémában, a játék szó nélkül kiakadt tesztelésnél. Neeem, úgy kellett csinálni, ahogy ő akarja...ettől függetlenül elkészült a játék, NAGYON alaposan le lett tesztelve minden szempontból, maximálisan játszható és élvezhető.

Mivel az EoD motor MS-DOS alapú, a Tristania3D nem fog elindulni a modernebb operációs rendszerek alatt (Windows Vista, 7). Ez NEM a Tristania3D hibája, sokkal inkább a Windowsé, hisz például Windows XP alatt többé-kevésbé működik a játék, szóval nem engem kell szidni, hanem Gates uraságot. De hogy megoldjam ezt a problémát, a játékkal együtt jár a DosBox emulátor, aminek segítségével bármilyen operációs rendszer alatt kifogástalanul lehet futtatni a játékot - a játék kézikönyvében lépésről lépésre le van írva, hogy kell futtatni, illetőleg beállítani a Tristania3D-t, például roppant fontos, hogy a játékban lévő DOSBOX.CONF fájllal átírjuk azt, amit a DosBox telepített magának, különben a Tristania3D ki fog akadni. Lehet még próbálkozni egyéb emulátorokkal is - Microsoft Virtual PC, vagy Virtualbox - de ezeket nem ismerem, és ahogy elnéztem, elég komoly szaktudás kell ahhoz, hogy használhassuk őket. Nem javaslom, a DosBox-ot viszont előre bekonfiguráltam, hogy a játék egészen biztosan hiba nélkül fusson. Ennek ellenére készítettem egy egész elfogadható kézikönyvet a játékhoz - PDF formátumban, Acrobat Reader kell az olvasásához - hogy amennyiben valami MÉGSEM működik, úgy a játékos fellapozhassa, és utánajárhasson, éppen mi a gond. Manapság rohadtul nem divatos a játékokhoz kézikönyvet készíteni, úgy vettem észre, főleg nem PDF formátumút (örülhetünk, ha odadobnak nekünk egy TXT-t), én nem sajnáltam rá az időt. A kézikönyv nyelve - akárcsak a játéké - angol lett (az EoD nem ismeri az ékezetes betűket, norvégul meg nem tudok), ennek ellenére nagyon is érthető, és rengeteg kép & illusztráció szolgálja a jobb megértést.

De milyen is maga a játék, és vajon miről szól? Nos, erre se sajnáltam az időt - megírtam a játék történetét ízléses PDF formátumban (ezt is angolul), ezenkívül még magában a játékban is folytatódik a történet, például pályák között rengeteg közjáték van. Nagyon leegyszerűsítve arról van szó, hogy egy "Courbée Dominate" nevű titkos társaság elrabolta Vibeke Stene-t, és az együttes szintetizátorosa, Einar Moen utánajár egy alvilági körökben járatos barátja, Twirl segítségével, hogy ki tette, majd pedig Twirl bűnbandájával - Annihilation Taskforce - elindulnak, hogy kiszabadítsák őt. Először még semmit nem tudnak, hogy mikor, ki rabolta el Vibeke-t, és főleg miért - viszont ahogy halad előre a játék, minden világos lesz. Az erőviszonyok roppant kiegyenlítetlenek....a Courbée Dominate több ezer tagot számlál, az Annihilation Taskforce viszont - Einar Moennel együtt - összesen 25 ember. Enyhe eufémizmus tehát, ha kijelentjük, hogy a Courbée Dominate messze felülmúlja az Alliance létszámát, azonban kiképzés és hadi jártassság tekintetében egyértelműen az Alliance az erősebb, a játék végkimenetele korántsem egyértelmű - több ezer népfölkelő 25 hivatásos katona ellen, körülbelül.

Műfaját tekintve a Tristania3D dark-gothic 3D-s lövöldözős játék (FPS), bár itt a hangsúly nem a lövöldözésen van. Dark-gothic játékból gyakorlatilag egyet sem láttam a piacon, egyszóval ez egy teljesen szűz, kiaknázatlan terület, az ezerszer megrágott "öljük meg a naccikat" meg "öljük meg a marslakókat" témákhoz viszonyítva mindenképpen. A játékban Einar Moen-t irányítjuk, és egyértelműen az a feladatunk, hogy megtaláljuk, és kiszabadítsuk Vibeke-t, sajnos ez azonban igen komoly feladatnak ígérkezik. Egyrészt, mivel rengeteg különféle ellenség van - kultisták, Fekete apostolok, papnők, és a veszedelmes szuboidok - másfelől pedig a csapdák miatt. Mindenütt csapdák vannak - tűzcsapdák, taposóaknák, savas tócsák, fekete üröm, és sok más veszedelem. És ha ez még nem elég, a játékban meglehetősen sok a "főellenség" is, akiket gyakran nem elég egyszer legyőzni...és még Einar Moennek jutott a könnyebbik rész, hisz amíg Twirl bandája eltereli róla a figyelmet, rá sokkal kevesebb ellenség jut...

Összesen 5 nehézségi fokozat van a játékban - Novice, Officer, Veteran, Ace, Top Ace - mindegyiknél egyre több ellenség jön. A legbrutálisabb fokozat egyértelműen a Top Ace...itt ugyan végtelen életed van, viszont nem menthetsz akárhányszor játékot! Aki az ötödik fokozaton végigcsinálja a Tristania3D-t, az hihetetlenül ügyes, vagy hihetetlenül szerencsés...a nehézségről elég sokmindent elárul, hogy az ötödik fokozaton zsinórban vagy tízszer meghaltam a 2. pályán, és a játék 26 pályás, szóval...

Einar Moennek összesen 7 fegyvere lehet - mindegyiknek más-más tulajdonságai vannak, van erős oldaluk és gyenge pontjuk is. Az első fegyver egy tőr, a második a PCV, a harmadik egy Suomi gépfegyver, a negyedik a Sabrine MK3, az ötödik egy iszonyú tűzerejű SmartGun, a hatodik egy hangtompítós mesterlövészpuska, a hetedik pedig a híres-nevezetes páncélököl "ráketláncsör". Az elveszített életerőt különféle ételek-italok és szakramentumok segítségével állíthatjuk vissza - szenteltvíz, úrvacsora, abszint, vagy éppen fehér üröm - de föl lehet venni egy üveg abszintot is, amit akkor lehet meginni amikor akarjuk. Ezenkívül rendelkezésre áll egy szent kegytárgy gyűjtemény is - Artifact gyűjtőnév alatt - amik különféle előnyöket biztosítanak nekünk, például sebezhetetlenné tesznek, visszatöltik az elvesztett életerőt, "szuperkésünk" lehet tőle, és a többi (nem írok spoilereket!).

A helyszínek roppant változatosak, és mindegyiknek rendkívüli módon eredeti dark-gothic atmoszférája lett a grafika, a hangok és zenék összjátéka eredményeként. Elég sok pálya játszódik odakint a szabad ég alatt, hóesésben, ezenkívül van várbörtönös pálya, föld alatti barlangos pálya, palotás pálya, lehet járkálni katedrálisban, kolostorban, könyvtárban, sőt, bálteremben és zeneteremben is. Az időjárás is változik - a kezdeti tiszta időt egyre inkább felváltja majd a köd, némelyik pályán kifejezetten sűrű köd ül meg (nem csoda, a játék 2003. decemberében játszódik, a téli napforduló előtt). Összesen 26 pályából áll a játék, ámde emelett készült még 12 titkos pálya is - melyek roppant különlegesek, egyediek, és általában mindegyiknek van valami speciális témája. Találhatunk időfutást, mohóságot, túlélősdit, tükörszobákat közöttük. Ha a játékos ügyes, és kitartó, megtalálhatja mind a 12 rejtett pályát - a több száz másik titkos hely mellett! Ez megint egy olyan dolog, ami a mai fullmodern csillivilli játékokból hiányzik. Se titkos helyek, se titkos pályák, a videózásnál ezt szóvá is szoktam tenni.

A játék teljesen ingyenes, szabadon letölthető és terjeszthető mindenki részére! Mivel nem pénzszerzési céllal készült, így nincs okom rá hogy pénzért adjam bárkinek is. Készült ezenkívül a játék zenéiből egy 2 CD-s zenei album "Project Tristania3D" illetve "Tristania3D OST" címmel, amely tartalmazza a játék MINDEN olyan zenéjét, amit nem a Tristania készített. Mivel az elmúlt 1 évben szert tettem bizonyos zeneszerzői tudásra is, úgy véltem, itt az ideje, hogy készítsek egy kis extrát is a játék mellé nektek, és a Tristania3D rajongóknak, úgyhogy elkészítettem ezt a 2 CD-s zenei albumot. Ez nem jelenti azt, hogy MINDEN zenét én komponáltam kútfőből, ami az albumon van, de a javarészét én csináltam, közösen egy Jay Reichard nevű, igen tehetséges zenésszel. Elsősorban az volt a célom, hogy szolgáljak nektek némi kis extrával a játék mellé, másfelől viszont jó alaposan be akartam égetni a Kamusztáros meg X-faktoros zenebohócokat, akik elhitetik mindenkivel hogy ők sztárok,de szerencsére nem azok. Én, mint kis tudatlan vidéki bunkó, hobbiszinten, teljesen félvállról véve JOBB zenei albumot hoztam össze, mint ők, akiket agyba-főbe sztárol a média! Ez azért eléggé cinkes rájuk nézve...

Végül, de nem utolsósorban, beszámolnék a játék kiadásáról. A Tristania3D-t október másodikán adtam ki 2011-ben, Budapesten, a Club 202 szórakozóhelyen. Történt ugyanis, hogy a Tristania együttes egészen véletlenül pontosan azon a szent napon jött el hozzánk Magyarországra koncertezni, én pedig - az egész Lambda teamet képviselve - elmentem, és személyesen nyújtottam át az együttes tagjainak a saját játékok CD-s kiadását. Íme a bizonyíték: Az együttes frontembere, és én...

A játéknak 2 kiadása van - a letölthető változat, és a Collector's CD-ROM Edition. A kettő teljesen ugyanaz, ámde a Collector's CD-ROM Edition tartalmazza a játék zenei albumát is külön mappában, összesen ennyi a különbség. Ha valakinek valamiért nem lenne elég a letölthető változat, és a Collector's CD-ROM Editiont szeretné megkapni, előzetesen egyeztetnie kell velem, mivel - sajnos - a borító és a nyomtatási költségek miatt azt nem tudom ingyen adni.

No de elég a szócséplésből! Emberek - szabad a vásár! Kellemes játékot kívánok mindenkinek!

DOWNLOAD TRISTANIA 3D HERE! NO MALWARE, NO ADWARE, NO REGISTRATION!!!

http://dl.dropbox.com/u/1232275/Tristania3D.zip

Még annyit szeretnék mondani, hogy kapom a figyelmeztetéseket, hogy már megint sok a neten hőzöngő nevetséges droidbohóc, aki a nevemben irkál. Ne reagáljatok rájuk, srácok, vegyétek el az ostoba kisgyerek ostoba játékát, ezek a csökevények egész egyszerűen nem érdemlik meg a rájuk fordított időt...de komolyan...

Na srácok, ismét itt van egy örökvesztes wannabe kis senki, aki a profilnevemmel próbál visszaélni Youtube-on. Kemény 30 másodperc alatt rá lehet jönni, hogy a nevemben szereplő kicsi L betűt nagy I betűvel helyettesítve volt képes regisztrálni. Most gondolom vidáman dörzsölgeti kukitúrótól maszatos kis csülkeit hogy milyen ügyesen túljárt mindenki eszén...

Most őszintén, a Youtube az ilyeneket miért nem szankcionálja? Bezzeg freddyD felhasználófiókját volt pofájuk letiltani, csak mert mellékelt egy videójában egy 5 másodperces szakaszt a Simpson családból...

Remélem, senkit nem sikerült megtévesztenie. Semmi baj, jut majd neki is hely a Negyedik Évadzáró videóban, legalább ennyi öröme legyen hitvány kis életében, hogy valaki 10 perc erejéig foglalkozik vele...

OWNED.

A Rossz PC Játékok sorozatának megjelenése után számítani lehetett az utánzókra, ez egyértelmű. Alig tette túl magát a nézősereg a RatyiDániel-féle mélyzuhanáson, máris jött az újabb. Várható volt az is, hogy engem fognak leutánozni - molnarldavid1 az értékeléssel, ohattamas a World War Zero videóival, és UgyvanPlancinakEgy a profiljával. De arra álmomban se gondoltam volna, hogy hűséges társamat, Detlevet fogják leutánozni, ráadásul undok, kereskedelmi célzattal! Pfuj!

Nézzétek meg jó alaposan - valaki látta a videóimat, benne Detlevvel, és nyakéket készített belőle! A képet 2009-ben találta egy rajongóm a mellbimbo.hu képmegosztó oldalon, és nem tűnik hamisítványnak. Bár némileg eltér ezzel a japán manga-külsővel, erősen felismerhetőek rajta Detlev vonásai...

Detlev meglepően pozitívan reagált a dologra:

"Wáááá, híresek vagyunk, Reactor!"

Már igazán megszokhatta volna! ;)

Köszöntöm a Lambda Team blog látogatóit!

Ne ijedjetek meg, minden rendben van velem és a bemutatókkal is - nem gondoltam volna én sem, hogy ilyen sokáig távol leszek. Pokoli nehéz volt új videókártyát keríteni...mármint olyat, ami képes elműködtetni JÓL a játékokat, nem kerül kisebbfajta vagyonba, ÉS illik az alaplap foglalatába is. Higgyétek el, végigpróbáltam jópárat, mire végre találtam olyat, ami úgy hajlandó működni, ahogy az egy videókártyától elvárható, nem lesz kásás a kép felvétel után, így is elég baj, hogy a jewtube lerontja a videók minőségét...de megvan. Egy GeForce 220 Gainward,egész konkrétan.

Nem kell megijedni, tökéletesen érzem magam, és már javában készítem a 4. Évadot, mióta ismét működőképes lett a számítógépem. Sajnos hosszú hónapokig kénytelen voltam a másodlagos rendszert (laptop) használni, amivel azonban képtelen voltam videózni, mert akadozott rajta a felvevőprogram, és nem voltam képes hangot rögzíteni semmilyen programmal (freddyD ugyanúgy beleesett ebbe a csapdába, és ő is rendesen megszenvedett ám vele). Hogy valamivel kitöltsem az időt, elhatároztam, hogy folytatom az 5 éve megkezdett számítógépes játékomat, a Tristania3D-t...de erről majd később, egy külön bejegyzésben.

Most már tehát működik minden rendszer, Houston, köszönöm a sok-sok aggodalmaskodó és biztató kommentet, és a türelmeteket is. Tényleg jólesett, hogy így kitartotok mellettem, és nem dőltetek be mindenféle idióta híresztelésnek. Nagyon nagyra értékelem a kitartásotokat, és a Negyedik Évadban sem fogok csalódást okozni nektek - hihetetlen jó videókra számíthattok!

A Kérdezz-felelek videókra minden készen áll, egyvalamit kivéve....nincs digitális videókamerám, és egyetlen ismerősömnek sincs. Bejártam egész Lambdaland-et, hogy találjak egyet, de nem sikerült még szereznem, úgyhogy kénytelen leszek valami áthidaló megoldást keresni. Itt sem kell megrémülni, nem változtattam meg a döntésemet. Lesz élő Kérdezz-felelek adás, a kérdéseket már összegyűjtöttem mind, és válasz is van mindegyikre, már tényleg csak kamera kérdése az egész. Miután letudtam a Kérdezz-felelek videókat, azonnal indul is a 4. Évad. Előljáróban annyit, hogy megújítottam a bevezetőt és az értékelési rendszert is. Véleményem szerint igen jó lett, de ezt úgyis Ti döntitek majd el - a nézők!

Hogy milyen játékokat válogattam össze? Sok kérés érkezett, hogy mutassak be modernebb játékokat, úgyhogy több modernebb játék lesz, 2000 utánira kell itt gondolni elsősorban, de azért nem feledkezem meg a megkezdett sorozatok befejezéséről sem - példának okáért a Prehistorik és a Commander Keen.

Hallottam hírét, hogy megszűnt a Rossz PC Játékok sorozat - őszintén sajnálom, elképzelni nem tudjátok, mennyire. Valóban nem freddyD hatására kezdtem el a videózást, de hatalmas csapást jelent a Rossz PC Játékok sorozat befejeződése, hiszen elsősorban neki köszönhetem az ötletet, a motivációt, és természetesen a rengeteg szórakoztató bemutatót, ahol nagyon stílusosan és korrekt módon elemezte ki a rossz játékokat. Én nem fogom tudni pótolni freddyD-t, fiúk-lányok, ne várjátok el tőlem - freddyD csak egy van. Ennek ellenére elkövetek mindent, hogy a Game Over sorozat méltó utódja maradjon a Rossz PC Játékok sorozatának.

Végül de nem utolsósorban pár szót a csöpögő nyálú káromkodógép netbohócokról. Láttam, hogy megint feltévedt ide a net mocska pár alkalommal, habzó szájjal őrjöngtek az üzenőfalon és a kommentekben. Tudjátok...a nagy részével abszolút nem foglalkozok. Ha minden kutya után egy kertkarót hajítanék, semmi nem maradna a kerítésemből. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy piszok jól szórakozom, amikor valami életképtelen 11-12 éves csupor kis rohamdroid megjelenik, és képes csak azért regisztrálni, hogy teleírja ocsmányságokkal a blogot. Ezekről valahogy mindig ohattamas jut eszembe, ezek a wannabe netterroristák is hasonló kaliberű bohócszarok, a szellemi szintjük kb. az ötéves kisfiúén van, aki a kukijával játszik a házuk előtt a porban. Nyugtasson minket az a tudat, hogy mi fényévekkel fölöttük állunk, és ugye leszarni lehet,de felszarni nem...

A távollétem alatt mindenesetre összegyűjtöttem pár érdekes dolgot, amiket hamarosan ki is teszek a blogra, ezeket muszáj megosztanom veletek :) Úgyhogy kitartás, emberek!

A lap oldalán van egy elhelyezett Hírdetés a 'Hírdetés' oldaldobozban. Segítsd az oldalt azzal, ha naponta egyszer rákattintasz. Köszönöm előre is.

Nos, barátaim, a nyílt napon csak 1 ember volt ott (Koponya a Yeshno blogról), remekül elvoltunk 4 óra hosszat, egyszóval sikeres volt a nyílt nap. Sajnálom, hogy nem lehetettek még többen jelen a rajongóim közül, de semmi baj - jövőre is tartok nyílt napot,akkor remélhetőleg többen eljönnek majd.

Ezenkívül volna számotokra egy jó hírem, és egy rossz hírem.

Hogy mi a rossz hír? A Negyedik Évad kezdetére még legalább 1 hónapot kell várni, mivel a számítógépemnek sokkalta komolyabb problémája van, mint tápegység-hiba. Természetesen az ment tönkre benne, ami a legtöbbe került - a 3D-s kártya (grafikus kártya).

A grafikus kártyámat 3 éve vásároltam, mint magát a számítógépet - egy GeForce GTX 8800 típusút, akkoriban ez volt a non plus ultra, a létező legmodernebb technológia amit Magyarországon kapni lehetett. Közel 200 ezer forintba került - természetesen nettó áron, hátszéllel jutottam hozzá ilyen "olcsón", bolti áron még drágábban lehetett hozzájutni. Mivel a 6 évvel ezelőtti gépemben egy ATI Radeon 9800 XT ment tönkre másfél év alatt teljesen ok nélkül, szánt szándékkal vásároltam egyet az nVidia GeForce kártyák közül, hátha ez tovább bírja. Nos, ez kétszer annyi ideig bírta, de 3 év után ez is tönkrezúzódott, szintén mindenféle különösebb ok nélkül. Nem volt se koszos, se poros, a hűtése is kielégítő volt - mégis tönkrement.

A szerelő,aki megnézte a számítógépet, kijelentette, hogy a videókártya felelős minden problémáért - állítólag "rángatja" a tápegységet, szerintem ez okozhatta a zárlatot (a videókártya tönkretette a vaci új 600 wattos tápegységet is). Szóval csuda klassz, emberek. A videókártyát elvittük még egy szakemberhez, aki körülbelül 2 hétig fog vele szöszmötölni, hátha meg lehet javítani. Őszintén szólva nem bízom benne, hogy ezen lehet bármit is segíteni. A tönkrement ATI kártya is megjárta már ezt a szakembert, 1 hónapot ült felette, aztán tudtam meg hogy könnyebb az Airball-t végigcsinálni nulla élettel, mint azt a videókártyát megjavítani...nagy valószínűséggel ez lesz a meghibásodott GeForce GTX 8800-zal is. Lesz egy 200 ezer forintot érő porfogóm idehaza. Gyönyörű, igaz? A legszebb része a dolognak hogy újonnan nem is lehet már ilyet kapni, az nVidia honlapján se írtak egy krva szót se erről a szériáról.

Fel kell készülni arra a lehetőségre,hogy új videókártya kell a gépembe, hogy tovább folytassam a videósorozatomat, ezúttal valószínűleg ismét egy ATI Radeonnal fogok próbákozni (ez is kerül 150 ezerbe), és közölni fogom az eladóval, hogy GARANCIÁT is illene hozzá adni (a GeForce-hoz nem adtak egy felet sem,vajon miért). Ezúttal egy igazi combos, strapabíró videókártyát fogok venni, nem egy 200 ezer forintos ipari hulladékot,amihez garanciát se adnak a férgek...

Isteni szerencsémre a másodlagos rendszer kifogástalanul működik, viszont mivel ez egy középszerű laptop, a modernebb játékok igen jelentős százaléka nem fog rajta elindulni. Szükség esetén ezzel is el tudom indítani a Negyedik Évadot, ha úgy néz ki, a számítógép abszolút menthetetlen, hisz az adataim biztonságban vannak, és a másodlagos rendszer is rendelkezik mindennemű programmal amik videókészítéshez szükségesek. Szívemből remélem azonban, nem szorulok rá ilyen kényszermegoldásra.

De most a jó hírek - elkészült a videós műtermem! Berendeztem,bebútoroztam, kitakarítottam, úgyhogy mielőtt elindítanám a Negyedik Évadot, közkívánatra csinálok 3 vagy 4 Kérdezz-felelek videót ÉLŐ közvetítéssel, egyenesen a Lambda Team főhadiszálláson lévő személyes lakosztályomból :) Várom a kérdéseket a nézőimtől 10 teljes napig! A kérdéseket elküldhetitek Youtube privát üzenetben, Blog.hu üzenetben kommentálva ehhez a bejegyzéshez, illetve a lambdasecorder@gmail.com címre elküldve. Alaposan fontoljátok meg, miket kérdeznétek - amit a "Gyakori kérdések" menüpont alatt megválaszoltam, azokat lehetőleg ne (szükség esetén módosítom az ottani válaszokat). Az üzenetet megviszem a Youtube csatornámra is, hogy mindenkihez eljusson,aki kérdéseket szeretne nekem föltenni. A mai naptól számított 10 napig fogadom tehát a kérdéseket, aztán élő közvetítésekkel (maszk nélkül) megválaszolom őket a főhadiszállásomról - addig is,amíg megjavítják a gépem,vagy szerzek egy újat.

Akinek tehát kérdése lenne - az MOST tegye fel őket! Óra indul!

(csöpögő nyálú RatyiDániel-szintű topikromboló netwarriorok kíméljenek meg)

Üdvözletem minden rajongómnak!

Nem kell aggódni, nem történt velem semmi baj, csak nyaralni voltam. Néhány csöpögő nyálú káromkodóbajnok nethuszár megint szépeket irkált rólam, vettem észre. Finom ízes magyarsággal el is lettek küldve a halál fszára. Jól tettétek, sráczok, jobb időben az ilyeneket páros lábbal rúgták le a Taigetoszról...

No de térjünk a tárgyra! Ím,eljött a Nagy Alkalom, amikor a nézőknek lehetőségük lesz élőben is találkozni velem!

Hosszas mérlegelés és vacillálás után sikerült megfelelő helyet találnom a nyílt nap számára. Ez nemcsakhogy kellemes, és aránylag olcsó is, de nagyon könnyen rá lehet találni, és az időjárás sincs rá semmiféle hatással.

A nyílt nap helyszíne: Paprika Étterem

Címe: Budapest, Dózsa György út 72.

Honlap: http://www.paprikavendeglo.hu/

Időpont: Júliús 31. 14:30

14 óra 30 perctől ott fogok várni minden kíváncsi nézőt a Paprika Étteremben! Alighanem meg fogtok ismerni - egyenruhában leszek majd, és egy Játékbemutató DVD tokot tartok majd a kezemben. Igyekszem olyan helyet kiszemelni, ahová mindenki odaférhet, hisz nem tudhatom még, kik jönnek el, és hányan lesztek.

És hogy hol található a Paprika Étterem? Nos...

Mint azt igen jól megfigyelni, a Paprika Étterem a Városliget egyik csücske közelében található. Legegyszerűbben úgy lehet eljutni oda, hogy az 1-es metróval (A kis földalattival) elmetróztok a Hősök Tere megállóig, és onnét gyalogolni kezdtek végig a Dózsa György úton a Keleti pályaudvar irányába. Jár arrafelé számos városi busz is,de mivel nem vagyok pesti, ezekről nem tudok bővebb felvilágosítást adni, meg persze az sem mindegy, hogy ki honnan érkezik. A legbiztosabb a kis földalatti útvonala, ezt mindenki tudja követni, és meg is fog találni...remélhetőleg! :)

Szeretettel várom hát minden kedves rajongómat, aki kíváncsi rám élőben! Ez egy soha vissza nem térő alkalom (vagy ki tudja!), éppen ezért használjátok ki,barátaim!

Találkozunk szombaton!